Ismételten jelentkezem. Mostanában újra fellángolt az Apple iránti vágyakozásom Nah amióta nem jelentkeztem, sok új hír volt. A hírek több mint 80%-a mind az új iPhon 3G-ről szóltak ( egy idő után már picikét unalmas olvasgatni ). De voltak más hírek is, mint például az iTunes letiltása kínában meg eféle érdekességek. De volt 1 hír amin felcsillant a szemem.
Méghozzá az, hogy új iPod nano várható. Ezt a hírt Kevin Rose szivárogtatta ki nekünk. Namost egyrészt azért örültem ennek a hírnek, mert már régebb óta vágyom egy iPod-ra, másrészt nem iPhonos volt a hír
. Kevin Állítása szerint a 4 generációs iPod nano a 2 generációs nano formája és a MacBook Air keresztezése lesz ezen felül nagyobb kijelzőt fog még kapni a készülék. Valószínűleg Szeptember 9.-én fogják bemutani az új nano-t.
Ezen kívül rebesgetnek híreket a MacBook és a MacBok Pro frissítéseiről is. Állítólag az Apple Alumínium borítást szeretne a MacBook-ra és természetesen a teljesítményük növelését is.
Hogy ezen hírekből mi lesz igaz, majd kiderül, addigis várunk és reménykedünk.
Hihetetlen milyen gyorsan szalad az idő. Úgy elszaladt az elmúlt 9 év. Eljött a pillanat, tovább kell állni. És most jöttem rá, hogy mi volt a lényeg. Kár értük ugyanis a jó dolgok idő előtt véget érnek, mikor már rájöttünk, hogy jók, és a rossz dolgok pedig még akkor sem, amikor már szeretnénk, hogy vége legyen. Igazságtalannak tűnhet, de nem az. Mindenki ezt kapja, tehát igazságos döntés volt a fentiek részéről. Ha mindenkinek addig tartana a jó, ameddig akarja, akkor az lenne a problémánk, hogy nincs semmi kihívás az életben. Ez a 9 év az ovi után következő 9 év életünk szinte legmeghatározóbb évei. Ezek teszenek olyan emberré, ami aztán leszel. Amikor azt mondják, hogy alapiskolában az alapokat rakják le benned, akkor nem feltétlenül a tanulmányokra gondolnak. Hiszen te magad is akkor formálódsz.
Nem voltunk sokan, viszont ismertük egymást nagyon, és azért csak valljuk be 9 év az 9 év. De vége van. Akárhogyan is fáj el kell mennünk. Hátrahagyni mindent és menni tovább tovább... Nagyon fá,j hogy itt kell hagynom mindazon embereket akiket nagyon szeretek és tisztelek és ők is viszont szeretnek és tisztelnek. Sokan elkezdenek ilyenkor vigasztalni hogy szerzel más barátokat, lesznek új tanárok,új dolgok. Igen lesznek, de a régieket sokkal jobban sajnálom. Lehet jobb barátaim is lesznek (amiben erősen kételkedem) de ez most nem nagyon érdekel.
Viszont egy dolognak örülök. Őszintén emelt fővel ballaghatunk el innen. Tényleg szerettek bennünket mások is. Amikor azt mondják "Hiányozni fogtok" hihetetlen érzés önt el, és rájövök, hogy nem volt felesleges a 9 év. De még utoljára alkottunk egy nagyot és megmutattuk, hogy nem adtuk fel.
Tényleg teljes szívemből sajnálom ezt az osztályt. Mindig kilógtunk a sorból, soha nem voltunk átlagosak, viszont ha összetartás kellett akkor együtt voltunk. Soha nem volt fő ember az osztályban, soha nem volt mókamester meg ilyenek. Nálunk mindenki ugyanolyan volt. Mi aztán elmondhatjuk hogy megéltünk sok mindent. Jót is rosszat is de nem sajnálom. Ha mégegyszer átélhetném mindent ugyanígy csinálnék azzal a kis kivétellel, hogy jobban megbecsülném az együtt töltött napokat.
A ballagás ünnepként van elkönyvelve, pedig lényegében csak egy olyan dolog amitől rossz megvállni. Sajnáljuk mert vége van. Lehet csak mi vagyunk ilyenek, de úgy érzem nem vagyok egyedül az osztályból aki sajnálja az egészet. Kíváncsi vagyok kik jönnek el a ballagásunkra, kik érzik majd úgy, hogy számítottunk neki.
Egy hónapja még azt mondogattam de jó lesz elmegyek innen, és most értettem csak meg, hogy maradni szeretnék. Még egy év elég volna. Csak egy év. Sok olyan embert ismertem meg idén akik végig ott voltak mellettem és nem is tudatosítottam. Aztán összejöttek olyan dolgok amiknél többet szinte nem is kérhetnék. Ez a ballagás olyan mintha kitépnének belőlem valamit amire mindig emlékezni fogok.
Holnap tehát elballagunk innen, és mindent hártahagyva tovább megyünk. Még amikor az iskolát megkezdjük 1.-ben még azt gondoljuk, hogy a 9. osztályig való eljutás egy cél, pedig nem. A 9. osztály csak egy megálló a sok közül, a cél még odébb van.
És a végére még egy okosság: Az élet olyan mint egy kártyapakli. Az is benne van, hogy elvesztünk valamit vagy valakit. Lehet, hogy ez a lap pont a pakli aljára kerül. Igen, viszont lehet az élet kitol velünk, és alulról kezd osztani...
Az apple mégis megcsinálta. Megcsinálták az új ájfónt. Steve elég sokáig húzta a húrt, de aztán a sok SDK-s cucc után benyomták a hírt. A külsejében is változott az iPhone méghozzá a hátulja. Az ugyanis ugyanolyan szappantartós stílusú lett mint a MacBook. Szép csillogós lehet fehér és fekete színűt is kapni.
Mindenesetre örülés van, mert a Magyarországnak és Szlovákiának is ígértek iPhone-t
. És nagyon jó áron, mindössze 200 dolcsi. Ha jól számolok akkor kb 4000 sk-ba fog fájni egy zsír új 3g-s iPhone. Van GPS van 3G van tárhely szóval minden van... De állítólag ez volt a legunalmasabb WWDC, de nekem ez volt az első
)
De azért magyar és szlovák látogatók tekintsétek meg ezen oldalakat: Magyar látogatók, Szlovák látogatók. Megemlítenek minket is na. Aztán még nézzétek meg a TV ads-ot szerintem az is nagyon nyerő
És akkor pár kép ( 4db ) az új Szifonról:
Ha jól értesültem akkor ma van a névnapom. Úgy döntöttem, hogy ezalkalomból felteszem a blogom új külsőjét... Remélem elnyeri majd mindenki tetszését. Elég sok változtatás van a régebbi design-hoz képest.
Egy pár példa az újításból:
Ha valami hibát valami csúszást vagy hasonlót találnátok kérlek jelezzétek nekem...
És akkor enjoy!
Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám elmagyarázni egy olyan embernek, aki nem tudja mi is az a zene valójában. Nehéz, először ilyen hangjegyeken, meg definíciókban gondolkodtam, de rájöttem, ennek nemsok köze van a zenéhez. A legegyszerűbben a zene egy életérzésként definálható. Ugyanis az érzésért hallgatod azt a zenét amit éppen hallgatsz. Valamilyen érzéseket vált ki belőled, és ez neked tetszik vagy szereted. Többnyire ezért érdemes zenét hallgatni.
Persze vannak olyan emberek, akik csak unaloműzésként hallgatják a zenét, mindegy, hogy mi szól, csak zörögjön valami. Vagyéppen azért hallgatja mert az most trendi, vagy mert az vezeti a top listákat. Kit érdekel? A zenét azért hallgatom, mert jól érzem benne magam és szeretem. A zenét igenis át kell érezni, át kell élni. Amikor épp zenét hallgatsz át kell adnod magad a zenének.
Aztán mindjárt felmerülhet valakiben a kérdés, hogy milyen műfajról beszélek én? Mindről. Mindegyik zenei stílusnak megvannak a sajátos érzései érzelmei.
Megemlíteném a Rock-ot a Rock & Roll-t Punk-ot ezek a stílusok többnyire a feszültség levezetésére jók, hogy kiéld magadból a dühöt és az elfojtott haragot, ami ott lappang belül. Tombolj az iszonyatos dob és basszusgitár keverékére amit megtörnek finom hangokkal.
Aztán vannak a nyári igen dübörgő Dance, Trance és Techno stílusok is (mindjárt a csajok és a hatalmas bulik jutnak eszembe) és erre is szolgál egyszerűen a zene jár az agyad helyett Minden egyes basszus mintha a zene irányítana, egyszerűen csak vagy a tömegben és jól érzed magad.
Vannak a melankolikus lélekbúvár számok amik segítenek az életünk legmélyebb pontjain is.
És a végére hagytam a Rap-et mint műfajt. Ezt sajnos nem nagyon tudom definálni, vannak akikaz életről osztják az észt vagy a pénzről családról meg hasonlók. Ez nekik épp olyan mint nekünk bloggereknek a blogírás. Ők így mutatják meg másoknak a saját véleményüket.
Mindezt egybevéve a zene életünk hatalmas része. Én naponta kb 10 órát hallgatok zenét. Gondolom érdekel mindenkit hogy én mely csoportba sorolom magam? Mindbe. Egyszerűen attól függ mire van szükségem. Mostanában erősen rászoktam a rockra és vele együtt a Linkin Park-ra. Az új albumuk 2007 november 20.-án kezdte meg az útját. Sajnos a régi LP-sek felének nem tetszett az új album. Voltak viszont olyanok akik életükben nem hallottak LP számot és most mégis hallgatják őket. Én azt vallom hogy ez a legnagyobb album az összes közül. Viszont csípem a régebbi lemezeiket is. Kedvenc számom? pillanatnyilag kettő van amelyet nevezhetünk befutónak mindkettő ettől a csapattól.
Linkin Park - Numb
Linkin Park - What i've done
Aki nem hallott volna ezekről a számokról azoknak erősen ajánlom mindkettőt.
Már 10 napja nem osztottam az észt, nem közöltem le semmit. Ennek több oka is volt sőt van is ( sajnos ). Az egyik, hogy mostanában minden a blogolás elé került. Sok munka gyűlt össze, de már lassacskán elfogynak (de tényleg csak lassan
).
Nah az egyik ilyen munkám az volt, hogy kellett terveznem egy úgynevezett "kistabló"-t. Namost én most végzek alapsulin és lesz egy kis és egy rendes tablónk is. A kicsit úgy képzeljétek el mint egy könyvet, lapok nélkül. Kinyitod és nincs ott semmi csak a rólunk készült fényképek. Namost kaptunk 3 sablont, amiből választanunk kellett. Én őszinte leszek amikor megláttam, hogy ez a kínálat, majdnem "lehánytam" őket. Magyarul szépen kifejezve: nagyon nem tetszettek. Körül belül az agyhalál és a szívleállás között ingáztam amikor felajánlották azt a lehetőséget, hogy tervezhetek sajátot is. Az érzést amit éreztem a megváltáshoz hasonlítanám
. Na mondom oké akkor tervezek, és kérdem mennyi idő áll rendelkezésemre? Háát hogy jó lenne még vasárnapra ( az eset csütörtökön történt ). Tehát jóformán volt rá 2 és fél napom, hogy valamit alkossak. Sikerült, íme az eredmény:
ezt látjuk ha ki van nyitva ( kattintás után eredeti méretben ) :
És ez a külseje ( kattintás után eredeti méretben ) :
Aztán a másik dolog a rendes tabló mifelénk: "nagy tabló", ugyanis azt is én csinálom. Csak annyi a különbség, hogy a nagy tabló (már a nevéből is kikövetkeztethető
) az nagyobb a kicsinél és ráadásul kézzel festem. Sajnos a kész verziótól még nagyon messze állok viszont lassan de biztosan haladok a cél felé.
Ez mind rendben is lenne, de a gondoknak, feladatoknak még nincs vége. Mert mindezt megfejeli az, hogy beteg vagyok. Nem is kicsit. Nem tudom mi bajom lehet, voltam már dokinál szedtem már antibiotikumot meg csöppeket is de eredménytelenül. Aztán most készülünk valami röggenre meg valamilyen vizsgálatokra, nem tudom pontosan. Remélem mihamarabb meggyógyulok.
Nah asszem a végére értem... További szép napot!
Találtam a Youtube-on egy nekem igen tetszetős paródiát a MacBook Air reklámjára. enjoy (indzsoj):
A videót Bodzás Fanta blogján láttam először de megjelent netman blogján is, és elérkezett hozzám.
Az alábbi videót ( dokumentumfilmet ) a Discovery készítette az ipod elkészüléséről. Az egész saztorit tartalmazza, hogy hogyan jött az ötlet, hogyan hozták össze minden az elejétől a végéig. Ajánlom mindenkinek nem csak Mac fanoknak hanem Windows júzereknek is. Általa megismerhetitek a történelem egy darabját és Steve Jobs-ot is. Parancsoljatok:
A blogom én vagyok, rólam szól... többnyire. A másik főbb téma az Apple. Ezeken kívül szól minden olyan dologról ami engem érint/érdekel pl.: élet, filmek, web, design és néha még a zene is...